Goethe figyelmeztetése, nem a Faust első kettő kiadásában található, a melyet cenzúráztak, hanem a 3. és 4. kiadásban.
Goethe amellett, hogy hatalmas művész, alkimista és mérgekkel valamint gyógyszerekkel foglalkozó polihisztor is volt, így pontosan tudta miről beszél. Figyelmeztetést küldött az utókornak, az orvosi mérgekkel elkövetett visszaélésekről. A művészek csodálatos intuiciójukkal gyakran látnak bele az igazságba. Goethe már akkor tudta, hogyan fog végződni az ateista, technokrata, mérgeket gyógyszernek hívő, az embert mint gépet tekintő orvos-"tudomány" kalandja: észvesztett gyilkolással.
Ráadásul az elpusztított ezrek és milliók halálának okára nem kérdeznek rá, hanem éltetik a gyilkosokat, mert azt hiszik őket megmentették. Goethe a zseniális pszcihológus, az emberi lélek pontos megfigyelője, tudta ezt.
Belefoglalta a Faustba ezt az alapvető részt, hogy már akkor egyetlen orvos több ezer embert ölt meg. Először alkimista nyelven írja le, miként állították elő korának vakcináját, szerves higanyvegyületek, sziruppal keverve, a "Latwergen" gyógyszirupkeveréket jelent, és ezek alkímiai nyelven az ördögi Latwergen lesznek, és hogyan készültek.
O koͤnnteſt du in meinem Innern leſen,
Wie wenig Vater und Sohn
Solch eines Ruhmes werth geweſen!
Mein Vater war ein dunkler Ehrenmann,
Der uͤber die Natur und ihre heilgen Kreiſe,
In Redlichkeit, jedoch auf ſeine Weiſe,
Mit grillenhafter Muͤhe ſann.
Der, in Geſellſchaft von Adepten,
Sich in die ſchwarze Kuͤche ſchloß,
Und, nach unendlichen Recepten,
Das Widrige zuſammengoß.
Da ward ein rother Leu, ein kuͤhner Freyer,
Im lauen Bad, der Lilie vermaͤhlt
Und beyde dann, mit offnem Flammenfeuer,
Aus einem Brautgemach ins andere gequaͤlt.
Erſchien darauf, mit bunten Farben,
Die junge Koͤnigin im Glas,
"Ez ünneplés most gúny módjára hat.
Ha egy cseppet szivembe látnál,
ily hirnévre apát s fiat
egyként méltatlannak találnál!
Hóbortos ember volt a jó öreg,
a Természetről és szent köreiről ódon,
jóhiszemű, de roppant fura módon,
vallott sok ferde nézetet.
Fekete konyhája ködébe
adeptusokkal elvonult,
s véget nem érő recipére
jót-rosszat összegagymitolt.
S a rőt Oroszlán, mint egy büszke kérő,
e löttyben a Liljommal egybekélt,
majd a párocska, nyilt lángok hevétől
gyötörtetvén, nehány nászágyat így cserélt.
A gömbben színek színre gyúltak,
a fiatal Királynő egy pohárban"
Hier war die Arzeney, die Patienten ſtarben,
Und niemand fragte: wer genas?
"megvolt a balzsamír, a betegek kimúltak,
s nem kérdé senki: fel ki kelt?"
So haben wir, mit hoͤlliſchen Latwergen,
In dieſen Thaͤlern, dieſen Bergen,
Weit ſchlimmer als die Peſt getobt.
"Amellett, mit pokoli Latwergen-el (gyógyszirup) itten
Ártánk e hegy-völgyben mi ketten,
Maga a dögvész (pestis) semmiség."
Ich habe ſelbſt den Gift an Tauſende gegeben,
Sie welkten hin, ich muß erleben
Daß man die frechen Moͤrder lobt.
"A mérget én itt ezreknek mértem,
Elhulltak ők és én megértem
A léha gyilkosok dicsét."